Az Év Praxisa a Kárpát-medencében

Dr. Farsang Csaba

A Magyar Hypertonia Társaság örökös tiszteletbeli elnöke javasolta annak idején, hogy terjesszük ki pályázatunkat a határon túlra is.

Emlékszel, hogy miért csatlakoztál hozzánk első alkalommal?
- Ma is előttem van, hogy mennyire lelkesek voltunk 8 esztendeje, amikor először leültünk átbeszélni az indulást. Biztos lehetsz abban, hogy ez a lelkesedés egy szemernyit sem csökkent!
Nem titok, hogy számos háziorvos barátom van, akiket nagyra becsülök. Sok olyan kolléga dolgozik a háziorvosi praxisban, akinek a felelőssége hatalmas, aki rendkívüli munkát végez, aki készenlétben áll éjjel-nappal anélkül, hogy kirakatban lenne, anélkül, hogy róla szólnának a hírek. Közben pedig a páciensek életének, egészségének, vagy betegségének alakulása- ahogyan a mostani 350 ajánlásból is kiderült- elsősorban az ő felelőssége.
Ez a pályázat az én nagyrabecsülésemet is kifejezi, hiszen megerősíti a remek hazai és határon túli kollégáimat abban, hogy a háziorvosi munka az orvoslás csúcsa abban az értelemben, hogy mindenképpen a felelősség csúcsa!
Milyen benyomásaid maradtak a díjátadó gáláról?
- Hetedik alkalommal voltunk együtt szeptemberben, nagyon felemelő, hogy olyan sokan eljöttek. Nemcsak a nyertesek, de a családtagjaik, az ajánlóik, a betegeik, sőt még a polgármesterek is ott voltak! Nagyon lelkes hozzászólásokat hallottam, és igazán örülök, hogy sok-sok éve már a külhoni kollégák is velünk vannak. Szinte valamennyien hangsúlyozták egyre szorosabbá váló kapcsolatukat a magyar kollégákkal.
Szívderítő volt számomra az ajánlásokból kicsendülő szeretet, az óriási támogatás, és azok a kedves szavak, történetek, amelyekben a hálás páciensek részletezték: mi mindent tett értük háziorvosuk. Annak is örülök, hogy a gálán ott volt a zsűri elnöke : Szentes Tamás helyettes államtitkár, országos tisztifőorvos, örömmel tapasztalom, hogy most is számíthatunk rá. Az is megtisztelő, hogy a zsűri elnöke nyolcadik alkalommal az egészségügyért felelős államtitkár lesz.
Meggyőződésem, hogy ez a pályázat mindenképpen méltó a folytatásra. Azt hiszem, érdemes lenne egy könyvet is kiadni a díjazottakról, hiszen olyan szép történeteket olvashattunk, amelyek igazán megérdemlik, hogy ne csak az interneten találkozzunk velük!